Könnyező felhő
Az 1944-45-ben Oroszországba kényszermunkára elhurcolt lakosság méltó emlékének megőrzésére állíttatta Szellő Község Önkormányzata.
Szellőről először 1944 karácsony estéjén vitték el az asszonyokat, lányokat. A visszaemlékezések szerint összetessékelték az embereket egy váltás ruhával, egy napi hideg élelemmel és elvitték őket a pécsváradi vasútállomásra, ahol bevagonírozták őket és indultak Oroszországba.
A második elhurcolásra 1945. január 20-án került sor. A kisbíró kidobolta, hogy az Alföldre kérnek munkásokat kukorica betakarításra, de nem oda vitték őket, hanem a pécsváradi vasútállomásra, ahol bevagonírozták az összeszedett férfiakat, nőket.
A Dunáig vitték őket, a befagyott Dunán egymásba kapaszkodva mentek át. Amikor átértek újból vagonokba rakták őket, majd indultak tovább. Az úton nem szállhattak ki a vagonokból, enni száraz kenyeret kaptak, amelyet a kísérő személyzet dobott be a vagonokba. Inni is csak havat dobáltak be nekik, így érkeztek meg Oroszországba.
Vannak, akiknek sikerült a borzalmat túlélni. Ők hazajöttek, de sajnos sokan nem érték meg, hogy újra lássák családjukat, szeretteiket.
A szobor az ő emléküknek ápolására áll Szellő Község fő utcáján.
Lélekharang
A Lélekharangot a kitelepített családok emlékére állíttatták Szellő község lakói és önkormányzata.
Harangláb